Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. <Épület(rész)> belső részében tüzet fog, és úgy kezd égni, hogy lángja kicsap. Kigyullad a ház, a háztető. □ A torony lobogva gyulladt ki. (Jókai Mór) Kigyuladt öreg méhesünk. (Ady Endre) || a. <Település v. növényekkel sűrűn benőtt terület> felcsapó lánggal égni kezd. Kigyulladt az erdő, a falu, a nádas. □ Nem délelőtt gyulladt ki Kisfalud, hanem délután fél háromra. (Mikszáth Kálmán)
2. <Tűz> hirtelen fellángol, lángja fellobban. Valahol tűz gyulladt ki. □ Láttam a távolban kigyulladni sorban az őrtüzeket. (Jókai Mór)
3. <Világító eszköz, égitest v. fény> világítani kezd, ill. a sötétben láthatóvá válik. Kigyullad a fény a falvakban; kigyullad a jelzőlámpa, a piros v. a zöld lámpa. Kigyulladtak az utcai lámpák. □ Az idegen ég ismeretlen csillagai kigyulladnak. (Jókai Mór) || a. (átvitt értelemben, választékos) Világosság gyullad ki vkinek az agyában (fejében): vminek az értelme hirtelen megvilágosodik előtte; egyszerre ráeszmél vmire.
4. (átvitt értelemben, választékos) Kigyullad vkinek az arca: <erős érzelem hatására> hirtelen kipirul az a. □ Kigyulladt az arca a szégyenkezéstől, mint a fáklya. (Mikszáth Kálmán) Kigyulladt az arca az örömtől. (Gárdonyi Géza) || a. (átvitt értelemben, ritka, irodalmi nyelvben) <Érzelem, vágy> hirtelen úgy jelentkezik, hogy jelei külsőleg is láthatóvá lesznek; fellobban. □ Énbennem is kigyulladt a méreg. (Mikszáth Kálmán)
5. (átvitt értelemben, ritka, irodalmi nyelvben) <Háború> hirtelen elkezdődik, kirobban; kitör. □ Nem legkisebb oka ez annak, hogy a mostani török háború kigyulladt (Jókai Mór)