KIEJTÉSJELÖLÉS főnév (
nyelvtudomány)
Betűk, szavak kiejtésének olyan gyak. nemzetközileg elfogadott és ismert rendszer szerint való jelölése, mely az illető nyelv szokásos helyesírásánál pontosabban, egyértelműen és az illető nyelvet nem beszélők számára is érthető módon tünteti fel a kiejtést.
A szótár, a tankönyv kiejtésjelölése. Az "adtam" kiejtésjelölése sok szótárban "attam". A "capriccio" kiejtésjelölése magyaros átírásban "kapriccsó", más, nemzetközi átírásokban "kapriččo" v.
"kapritso". A könyvben a kiejtésjelölés nem pontos. || a. A kiejtés feltüntetése <némely szótárban, nyelvkönyvben> olyan szavak v. a szavak olyan részei mellett, ahol az a betűknek v. betűcsoportoknak az illető nyelvben szokásos kiejtésétől eltér.
Ez a szótár nem ad minden címszóhoz kiejtésjelölést.