KIDÜLLESZT tárgyas ige
<Hasát, mellét> szélesen kifelé, előre nyomja, domborúan kiemelkedővé tesz; kidomborítja. □ Hát én bizony Bagi vagyok! mondá őkigyelme délcegen kidüllesztve mellét. (Mikszáth Kálmán) Még mindig a cselédügyek? szörnyűlködött, kidüllesztve enyhe pohát [= pocakját], melyen szépen megfeszült a fehér selyemmellény. (Kosztolányi Dezső) || a. <Szemét> kimereszti.
Szemét kidüllesztve bámulta a kirakatot.
- kidüllesztés; kidüllesztett; kidüllesztő.