Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. tárgyas <Ismert v. szóban forgó összeget> teljes egészében megfizet. Kifizettem a húsz forintot, a cipő árát. □ Igyék egyet, őrmester uram, ki lesz fizetve az ára emberséggel. (Eötvös Károly) A kocsis letette a poggyászt s pénzére várt. Nelli sietve kifizette és elbocsátotta. (Babits Mihály) || a. Kifizet vmit: vminek az árát, ellenértékét, összegét készpénzben fizetve kiegyenlíti. Kifizeti az adósságot, a bútort, a hátrálékot, a különbözetet, a számlát. Az órát készpénzben előre kifizette. □ Megvettük a földecskét , kifizettük becsületesen. (Mikszáth Kálmán) Egy számlát hoztak, melyet Anna kifizetett. (Kosztolányi Dezső)
2. tárgyas <Vmely szolgáltatási kötelezettséget> teljes mértékben kiegyenlít. Gabonában fizette ki adóját.
3. tárgyas <Járandóságot, illetményt, bért> pénzben v. természetben kiad. Kifizetik a munkaegységet, a napszámot. || a. Kifizet vkit: a) vkinek a járandóságát kiadja. □ Az indóháznál a fiú kifizette a kocsist. (Kosztolányi Dezső) b) vmit járandóságul ad vkinek. Terménnyel fizették ki. (átvitt értelemben) Ígéretekkel fizetik ki: csak ígéreteket kap, azzal hárítják el, szerelik le (3b).
4.* (átvitt értelemben is) Kifizeti magát: kifizetődik. Nem fizeti ki magát, hogy itt várjunk rá az esőben.
5. tárgyas (átvitt értelemben, bizalmas) Kifizet vkit: a) úgy intézi el vkinek a kér(d)ését, hogy érdemleges válasz elől kitér, v. letorkolja az illetőt. □ Egy betűt sem dolgozott hónapok óta [az ügyben]. Ha előhoztam neki, röviden azzal fizetett ki, hogy minden rendben van már. (Jókai Mór) b) (gúnyos) rendkívül hálátlanul viselkedik vkivel szemben. No, téged jól kifizettek!
6. tárgyas (átvitt értelemben, ritka, bizalmas) Kifizet vkit: bántalmát, sérelmét megtorolja vkin. □ Annyi nyomorúság után maradt még benne annyi lélek, hogy azt a vérszopót kifizette. (Tolnai Lajos)
7. tárgyatlan (pénzügy) Kifizetést végez, teljesít, kifizetéssel foglalkozik. Ma még kifizet a pénztár.