Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

KICSAL
KICSERÉL
KICSI
KICSIKAR
KICSINÁL
KICSINY
KICSÍP
KICSODA
KICSÚSZIK
KIDERÍT
KIDERÜL
KIDOB
KIDOLGOZ
KIDÖGL
KIDŐLT-BEDŐLT
KIDUG
KIDÜHÖNG
KIDÜLLESZT
KIÉGETT
KIEJT

KIESZIK tárgyas ige (jelentő mód jelen egyes szám 3. személyben, kül. az 5–7. jelentésben:) kiesz 1. <Vmiből egy részt v. innen-onnan több részt> harapással, csipkedéssel v. evőeszközzel kiszed és megeszik, úgyhogy a helyén lyuk, űr támad. Az egér kievett a kenyérből egy darabot. A gyerek kiette a zsemlye belét. Kiette a javát. Kiette a mazsolát a kalácsból. || a. Kieszik vmit: <állat> evéssel kárt tesz benne, s egy részét így kipusztítja. A madarak kiették a vetést. || b. Rágással megrongál, kilyukaszt. A moly kiette a ruháját.
  • 2. Kieszik vmit vmiből: vmely edényben levő, kül. nem neki szánt ételt teljesen megeszik. Kiette a húst az apja tányérjából. □ Türelem, … Te üres fazék, melyből a Macska a tejfölt kiette, … Mint gyűlöllek, mint utállak! (Petőfi Sándor)
  • 3. (gyak. túlzó, rosszalló) Kieszik vkit vmiből: vkinek az ennivalóját mind megeszi; annyit eszik vkinek a készletéből, hogy ezzel mindenét elfogyasztja, feléli; kiél (1). A sok vendég mindenünkből kievett bennünket. □ A szegény plébánusok [panaszkodnak] …, hogy a püspökök sok kísérőkkel szállván reájok, azok őket mindenekből kieszik. (Mikes Kelemen) Egye meg a fene a vén Sarudyt, ma kieszem a vagyonábul. (Móricz Zsigmond)
  • 4. (régies) Kieszi magát: jóllakásig eszik. □ [A búcsúban] urambátyám … kedvére kiette magát. (Vas Gereben) Megvendégelte a kiéhezett truppot [= csapatot], mely talán elhull az útban, ha ki nem eheti egyszer magát. (Jókai Mór)
  • 5. (átvitt értelemben) Kiesz(ik) vmit: <maró nedv, vegyület> lyukat v. testen sebet ejt vmin; kimarja. A lúg kiette a kezét. Mindent kiesz(ik) a sósav. || a. (átvitt értelemben) <Vmely anyagot penész, rozsda s hasonló képződmény alakjában mutatkozó, lassan romboló vegyi folyamat> megvékonyít, helyenként kilyukaszt, elpusztít. A penész kieszi a szövetet. A rozsda kiette a vasat. □ Kieszi a penész az utolsó zsákot, mire sor kerül rá. (Mikszáth Kálmán) || b. (átvitt értelemben) Kieszi: <füst, gáz vkinek a szemét> olyan erősen és gyak. huzamosan csípi, hogy működésbeli képességét nagymértékben megtámadja; kicsípi. Kieszi a szememet a füst.
  • 6. (átvitt értelemben, népies) <Betegség vmely emberi v. állati belső részt, növényt> elpusztít. A csontszú kiette az egyik csontját. A filoxéra kiette a szőlőt. A rák kiette a tüdejét.
  • 7. (bizalmas) A fene egye ki!: a f. egye meg!
  • kietet; kievés; kievő.