KIFOGÁSTALAN melléknév -ul, -abb (kissé
választékos)
Olyan, ami ellen nem merülhet fel kifogás (3); helyes, hibátlan, tökéletes.
Kifogástalan felelet, magatartás, minőség, munka, viselkedés; kifogástalan magyarsággal beszél; kifogástalanul áll rajta a ruha. □ [Pompéry] lyrája, prózája mindig oly kifogástalan csínnal dicsekedett, mint toiletteje. (Jókai Mór) Az új
kalauz
kifogástalan németséggel és osztrák bizalmaskodással megkérdezte tőle, hogy hová utazik. (Kosztolányi Dezső) Nyakkendőjén és cipőjén tűnődött, hogy vajon egészen kifogástalanok-e, mert hölgyek közé ment. (Babits Mihály)