Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

KIBESZÉL ige
  • 1. tárgyatlan (ritka) Vhonnan belülről kifelé beszél. Kibeszél az ablakon az utcára.
  • 2. tárgyas (kissé bizalmas) <Titkot, bizalmas dolgot> illetéktelennek elmond; kifecseg. Nem áll meg benne a szó, mindent kibeszél. Kibeszélte a rábízott titkot. □ A házi bajnak az a tulajdonsága, hogy ha elhallgatják, kis baj, ha kibeszélik, nagy baj! (Jókai Mór)
  • 3. tárgyas (bizalmas) Kibeszél vkit: vkinek magánéletére, viselkedésére vonatkozó, rendsz. bizalmas dolgokat pletykálkodva, illetéktelen, indiszkrét módon sok helyen elmond; kihíresztel. Attól félt, hogy kibeszélik a faluban. Veszedelmes nő: mindenkit kibeszél.
  • 4. Kibeszéli magát: a) mindent elmond, ami a szívét nyomja, hosszasan, jólesően beszél. No, végre egyszer kibeszélted magadat. □ Megállj, ha arra a tájra vetődöm, majd kibeszéljük magunkat. (Petőfi Sándor) A munkásembernek … alig van annyi ideje, hogy becsületesen kibeszélje magát a feleségével. (Ambrus Zoltán) Az egész városban senkim sincs, akivel őszintén kibeszélhessem magamat. (Móricz Zsigmond); b) (ritka) Sokat beszélve kimenti, kivonja magát vmiből. Csak ne akard magad kibeszélni a csínyből! □ Még a templomrablásból is úgy kibeszéli magát, hogy még megdicsértetik érte. (Jókai Mór)
  • 5. Vkiből, vmiből kibeszél vmit: addig beszél, míg maga v. az, akinek beszél, vmilyen kellemetlen érzéstől, gondolattól meg nem szabadul. Kibeszéli magából a bánatot. Kibeszéli fejéből a sötét gondolatokat. □ Mit a világ minden bölcsei neki kibeszélni nem tudnának, azt ő maga beszélte ki magából. (Eötvös József)
  • 6. tárgyas (átvitt értelemben, bizalmas) Kibeszéli a lelkét v. a tüdejét: nagyon hosszasan, de a kívánt eredmény nélkül beszél vkivel v. vki(k)hez. Neki ugyan kibeszélheted a lelked. □ Annak az embernek … kibeszélhette a lelkét, az ugyan alig vetett neki itt-ott egy-egy szót. (Móricz Zsigmond)
  • 7. tárgyas (ritka, régies) Elmond, elbeszél. □ Ott az apa szíve, csordulatig telvén, Hogyan áradott ki szemein és nyelvén, Nincs szám kibeszélni, se leírni tollam. (Arany János)
  • kibeszélés; kibeszélget; kibeszélő; kibeszélt.