FÜTTYENTÉS főnév -t, -ek, -e [ë, e] (
hangutánzó)
A füttyent igével kifejezett cselekvés, hangadás. || a. Az így keletkezett hang; rövid, éles fütty.
Éles füttyentés. Vidám füttyentéssel berobogott a vonat. □ Ali egy ezüstsíppal éles füttyentést tett. (Jókai Mór) || b. Ilyen hanggal való hívás, jeladás.
A juhász egyetlen füttyentésére a kutya odaszaladt gazdájához. || c. (
átvitt értelemben,
bizalmas)
Egy füttyentésre: hirtelen parancsszóra, rendelkezésre, megrendelésre. || d. (
átvitt értelemben,
bizalmas)
Minden füttyentésre: bármikor, mindig, lépten-nyomon.