IZÉL ige -t, -jen [ë] (
bizalmas)
tárgyatlan Olyasmivel van elfoglalva v. olyasmiről beszél, amire a beszélő hirtelen nem talál megfelelő szót, v. amit zavarában, tudatlanságból v. tartózkodásból nem tud v. nem akar kimondani.
Ne izélj már!: ne tréfálj, ne okoskodj, ne illetlenkedj, ne tettesd magad! □ Mi lesz
a legyőzöttekkel?
csak nem fognak valami erősen izélni velünk? (Jókai Mór) Ugyan ne izélj! Dolgozni, ezekkel a te remek fehér kezeiddel
(Mikszáth Kálmán) Ne izélj, Elekes. Komoly ügyről van szó. (Kosztolányi Dezső) || a. tárgyas
Vkit, vmit izél: olyasmit tesz vkivel, vmivel, amit a beszélő hirtelen nem tud v. főleg illendőségből nem akar pontosabb jelentésű igével megnevezni.
Ne izéld azt a gyereket, azt a terítőt! □ [A gyerekek] fölmásztak a fára; onnan lesték, hogyan készül a csuda [= festmény]. Ki hitte volna, hogy olyan apró pálcikákkal izélik a képet. (Gárdonyi Géza) || b. tárgyas (
ritka)
Azt izéli, hogy
: azt mondja v. hajtogatja, hogy
□ Azt izéli mindig: nem leszek én paraszt. (Arany János) || c. tárgyatlan (
szépítő, eufemisztikus kifejezésként) Közösül. || d. tárgyatlan Szükségét végzi.
Az ágy alá izélt a macska.
- Igekötős igék: átizél; beizél; beleizél; elizél; ideizél; kiizél; megizél; odaizél; összeizél; ráizél; teleizél; visszaizél.
- izélés; izélő; izélt.