HIBBANT melléknév -an (kissé
bizalmas)
Olyan <személy>, akinek tudati, lelki működésében vmilyen cselekedetben, beszédben stb. észrevehető zavar következett be; nem egészen ép elméjű.
Gyermeke halála óta kissé hibbant ez az asszony. □ S egyszer majd végkép elfelejtem,
párnás vállad
És mégis hívlak s várom, visszatérsz-e? | Mint hibbant agg, ki csillagokba nézne S az égre könnyes, vak szemet meresztget. (Tóth Árpád) || a. Ilyen személyre valló, jellemző <főleg értelem, értelmi tevékenység>.
Hibbant agy, értelem; hibbant gondolatok.