HÜVELYEZ [e-ë] tárgyas ige -tem, -ett, -zen [e, ë, ë]
- 1. <Hüvelyes v. ritk. csonthéjú termést> fejt. Babot, borsót hüvelyez.
- 2. (átvitt értelemben, régies) Álmot hüvelyez: álmot fejt. □ Mint lázbeteg, aki feleszmél, | álmát hüvelyezve, zavartan, | kezem kotorászva keresgél. (Kosztolányi Dezső)
- Igekötős igék: kihüvelyez.