ITTEN  [e] határozószó, mutató (népies v. kissé régies)
Itt (főleg 1, 3, 56, 1314). □ De, hát Melinda! oh! hát a haza! | itten Melindám, ottan a hazám  | a pártütés kiáltoz, s szerelmem | tartóztat. (Katona József) Laci te, Hallod-e? 
 | Űlj meg itten az ölemben. (Petőfi Sándor) Falu kocsmájában van az én lakásom; 
 Van szállásom itten s ennem innom ingyen. (Petőfi Sándor) Mi kell? lakozás kell?  akar éjnap itten | Dőzsölj palotámban, mint egy Odin isten. (Arany János) A furmányos szekerek nagy csörömpöléssel döcögtek a városka kövezetén, amely még a középkorból maradt itten. (Krúdy Gyula)