GAZTETT főnév (kissé választékos)
Erkölcsi felháborodást keltő gonosz, elvetemült, aljas cselekedet; gazság. Véres gaztett. Ilyen gaztettre alig van példa. Világra szóló gaztettet követett el. □ Károly
Kezdi nyomozását ama gyilkos bűnnek, S leleményes kínnal öleti sorjába Mind, ki a gaztettnek keze volt, vagy lába. (Arany János) A tanár
a második fecskendő tűjét döfi a szem mellé
biztosan-vadul
Eláll a lélegzetem, arra gondolok, hogy a jótét és a gaztett
mennyire hasonlít egymáshoz. (Kosztolányi Dezső)