HŰTLENSÉG [e] főnév -et, -e [ë, e] (
ritka,
régies) hűtelenség [e-e] (csak egyes számban)
- 1. A hűtlen (1) melléknévvel kifejezett emberi, jellembeli tulajdonság. A hűtlenséget becstelenségnek tekintik. || a. Vkinek hűtlen volta. Barátjának, szövetségesének hűtlensége; a feleség, a férj hűtlensége. Szerelmesének hűtlensége megdöbbentette. □ Kicsi országom,
Tied vagyok én nagy haragomban, Nagy hűtlenségben. (Ady Endre)
- 2. Hűtlen (2) cselekedet, magatartás; a hűség megszegése, vkinek hűtlen elhagyása, megcsalása. Házastársi, szerelmi hűtlenség; vkihez, vmihez való hűtlenség. Rajtakapták a hűtlenségen. Ezzel hűtlenséget követ el. □ Akit hűtlenségen kapok, én, ki minden izemmel adom oda magamat,
azt én
megvetem, szétzúzom. (Petelei István)
- 3. (jogtudomány) Vmely állam biztonságát és nemzetközi jogállását veszélyeztető magatartás, cselekedet mint az illető állam polgára által elkövetett bűncselekmény; a köteles állampolgári hűség megszegése; hazaárulás. Hűtlenség bűntette.
- hűtlenségi.