HÉTFŐ főnév -t, -je [e]
A naptári hét első hétköznapja.
A hónap első, utolsó hétfője; minden hétfőn; hétfő→ reggel, délben, este v. (
ritka, kissé
irodalmi nyelvben)
Hétfő reggel, délben, este. □ Legboldogabb napom a hétfő, amikor vasárnap jól kialudtam magamat. (Krúdy Gyula) || a. Az elmúlt v. az ezután következő hétnek ilyen napja.
Hétfő óta történt; hétfőre várható. □ Hétfőn
kora hajnalban fölkelt. (Nagy Lajos) || b. (
elavulóban)
Ünnep (húsvét, pünkösd, ritk.
karácsony) hétfője: vmely kettős egyházi ünnep második napja.
- Szóösszetétel(ek): pünkösdhétfő.
- hétfői.