HÁRAMLIK tárgyatlan ige -ot; -na; (..moljék; -moljon); -lani, (
választékos) háramol (csak egyes szám 3. személyben (kissé
választékos)
<Vmely kellemes dolog v. vminek a következménye> osztályrészül jut, száll vkire.
Dicsőség, érdem, elismerés, haszon háramlik vkire. □ Erősen hittem, hogy
hazafiúi kötelességem teljesítése mellett némi haszon is háramlik reánk. (Táncsics Mihály) Dicsősége, ha lesz, reá háramoljon. (Arany János) A Noszty-féle házasságból nem háramolhat semmi jó
(Mikszáth Kálmán) || a. (kissé
választékos) <Kellemetlen dolog> teherként vkire hárul.
Baj, bűn, gyanú háramlik vkire. Minden rossz ránk háramlik. || b. (
ritka,
jogtudomány,
régies) <Vagyon, jószág> ági örökségként száll, jut vkire.
- Igekötős igék: átháramlik; elháramlik; ráháramlik; visszaháramlik.
- háramló; háramlott.