MEGGÖRBÜL tárgyatlan ige
<Vmely erő hatására> bizonyos mértékben v. teljesen görbévé, hajlottá válik. →
Így görbüljek meg! Meggörbül a háta a batyu súlya alatt. Meggörbül a tűzben a vasrúd. A pince nyirkos levegőjében meggörbült a deszka. Meggörbült a háta a kortól. □ Így görbüljek meg, mint a kis ujjam, ha láttam! esküdözött Fazekas uram. (Mikszáth Kálmán) Nyavalyás a szegény ember,
Ugy meggörbül, mintha | réti ösvény volna. (József Attila)
- Szólás(ok): (egy) haja szála v. hajszála se görbül meg: semmi baja sem történik.
- meggörbülés; meggörbülő; meggörbült.