GONDOLKOZIK tárgyatlan ige -tam, -ott, -zék (-zon)
Tudatos értelmi tevékenységet fejt ki; eszében forgat vmit; gondolkodik.
Gondolkozik vmin v.
vmiről; gondolkozik az eseten; saját → fejével gondolkozik; → világrészekben gondolkozik. Sokat gondolkozott családja sorsán. Még gondolkozott róla. Szóláshasonlat(ok):
gondolkozik, mintha rábízták volna az → ország dolgát. □ Mi is emelhet fel egy halandót jobban, Mint ha
Az emberiségnek sorsán gondolkozik. (Csokonai Vitéz Mihály) Jóról és rosszról nem gondolkozom, | csak szenvedek én és csak dolgozom. (József Attila) || a.
Hangosan gondolkozik: a) akaratlanul elszólja magát; b) úgy beszél, hogy felötlő gondolatait azonnal, rendszerezés nélkül kimondja; c) (
tréfás,
bizalmas) szellent.
- Igekötős igék: elgondolkozik.
- gondolkozó; gondolkoztat.