KASZA főnév kaszát, kaszája
Hosszú fanyélből s ennek végére merőlegesen ráerősített kb. egy méter hosszú, enyhe ívben hajló éles, hegyes pengéből álló gazdasági kézieszköz fű, gabona, szálas növény levágására. →
Suhan a kasza; elbírja a kaszát: (
átvitt értelemben is) már elég erős az aratásra.
Vállán viszi a kaszát. □ Így áll a sokaság, s dől mint a rét füve, mellyet Görbe kaszájával metsz a tér puszta lakója. (Vörösmarty Mihály) Csécsén ebben az időben még istentelen lustaságnak tartották, hogy kaszával arasson valaki. (Móricz Zsigmond) || a. Ennek pengéje.
Kaszát → élesít; kaszát → kalapál; megfeni a kaszát; (
régies)
kiegyenesíti a kaszát: a nyélre egyenesen ráerősítve kezdetleges szúró, ill. vágó fegyvert csinál belőle;
a kaszát felveri a nyélre. Szóláshasonlat(ok):
éles, mint a kasza: nagyon éles. □ Jó lesz tán szóbaállni | Kaszás népemmel, mert a Nyár heves |
s a kasza egyenes. (Ady Endre) Rongy ceruzámat inkább leteszem | s köszörülöm a kasza élit. (József Attila) || b. (
átvitt értelemben)
A halál kaszája: a halál pusztítása, megsemmisítő, pusztító ereje, hatalma.
Háborúban arat a halál kaszája. Megérintette a halál kaszája.
- Szólás(ok): ld. rét.
- Szóösszetétel(ek): farkaskasza.