-FÉLBEN [e] határozóragos főnév (képzőszerűen)
<Összetétel v. régiesen szókapcsolat utótagjaként, csak állapothatározóban, cselekvést, történést, folyamatot kifejező melléknévi igenévvel:> a cselekvés, történés v. folyamat megkezdett voltának v. (olykor már) vége felé haladásának állapotában. Alakulófélben; elavulófélben; épülőfélben; → gyógyulófélben; indulófélben; kialvófélben; → menőfélben; omladozófélben; pusztulófélben; → válófélben. □ Alkonyúló félben van már élte napja. (Petőfi Sándor) Mint amely madár van elröppenő félben, Úgy tett a reménység hervatag szivében. (Arany János)