ELVÖRÖSÖDIK tárgyatlan ige, (
régies,
népies) elveresedik
<Személy, arc vmely érzelemtől, indulattól> hirtelen vörös lesz; elpirul.
Elvörösödik haragjában, szégyenében. Már annak a gondolatára is elvörösödik, hogy
; egész a füléig v.
a nyakáig elvörösödik; elvörösödik, mint a pipacs v.
mint a rák. □ Dani
elvörösödött, mint a rák, a nyakától kezdve egész az üstökéig. (Mikszáth Kálmán) Elvörösödik az örömtől és orrcimpái reszketnek a gyönyörűségtől. (Móra Ferenc) || a. <Az ég, az égalj> nagy területen hirtelen vörös(es) lesz.
A tüzektől elvörösödött a nyugati égbolt.
- elvörösödés; elvörösödő; elvörösödött.