ELVÁGYIK  tárgyatlan ige (
irodalmi nyelvben)
Sorsával, helyzetével elégedetlenkedve máshova kívánkozik. 
Elvágyik innen. □ Érzem, mi hitvány a föld, 
 s vágyom el köréből. (Madách Imre) Kicsi országom, újra meg újra Hazajön a fiad 
 Mindig elvágyik s nem menekülhet. (Ady Endre)