ERŐFESZÍTÉS [e-e] főnév -t, -ek, -e [ë, e]
Nagy(mértékű) erőkifejtés.
Emberfeletti erőfeszítés; erőfeszítés(eke)t → tesz; kétségbeesett erőfeszítés(eke)t tesz vmire. Nagy erőfeszítést fejt ki a megegyezés érdekében. Végső erőfeszítéssel kiúszott a partra. □ A nemzetiségi érzet
nemes versenyt idéz elő, mely minden nagy erőfeszítésnek
feltétele. (Eötvös József) A végső erőfeszítés napjai következtek el a nemzetre. (Jókai Mór) Roppant erőfeszítéssel uralkodott magán. (Kosztolányi Dezső)
- erőfeszítéses; erőfeszítési.