ELZAVAR tárgyas ige
<Élőlényt> zavarással, riasztgatással elűz, elkerget.
Elzavarja a madarakat. Elzavarta a zajongókat. □ Mentek fölkeresni ama sziklatetőt Hol a sas kinyúló csupasz kövekre költ, Elzavarák a sast,
S fészke helyén váruk alapját vetették. (Arany János) || a. Vkit, vmit erővel távozásra kényszerít, elkerget.
Elzavarták a falujából. A községházáról elzavarták kérésével. □ Hogyha minden lúdja, kacsája
rámegy is ezt az embert elzavarja a faluból. (Tolnai Lajos) || b. (
átvitt értelemben,
költői) <Lelki- v. természeti állapotot, jelenséget> hirtelen megszüntet.
A szél elzavarja a felhőket. □ Mikor a kis lányt csókolni akarta, Hatalmas mennydörgés álmát elzavarta. (Petőfi Sándor) Hűvös szél jött a mezőről, s elzavarta az egész napi fulladtságot [= fülledtséget]. (Móricz Zsigmond) || c. (
átvitt értelemben) <Körülmény, esemény> nem hagy vkit nyugton, hanem távozásra készteti.
A családi jelenetek elzavarták hazulról.
- elzavarás; elzavarható; elzavaró; elzavart; elzavartat.