KISISTEN  [s-i] főnév
(
bizalmas, 
gúnyos) Hatalmát önkényeskedve, basáskodva gyakorló, elbizakodott, kevély ember. 
Hivatalában kisistenként viselkedik. || a. (
ritka) Félisten. □ Akik Rákóczi hívei voltak, azokat mind kisisteneknek tartotta. (Jókai Mór) Minthogy istenük határozatlan, megannyi 
 kisistent ismernek [a vallásos régi kínaiak]. (Kosztolányi Dezső)