EMBERISMERET [r-i] főnév
Az emberi természetnek sajátos érzéken és bő tapasztalaton alapuló olyan ismerete, amelynél fogva vki adott esetben gyorsan és biztosan tud ítélni vkinek természetéről, jelleméről, gondolkodásmódjáról.
Nagy emberismerete van. Hiányzik belőle minden emberismeret. □ Az ajtót ekkor megnyitá egy ur; Volt bennem annyi emberismeret, Ráfoghatnom, hogy nem más, mint szinész. (Petőfi Sándor) Emberismeret híján a tulajdon nagyságát osztogatta szét az alakjainak. (Ambrus Zoltán)