HÖRPINT ige -ett, -sen; -eni [ë, ë, e] hörpent [e]
tárgyas <Italt> egy kortynyi mennyiségben, rendsz. szívó, szürcsölő hangot hallatva egyszerre (meg)iszik.
Hörpintett egy kis bort. || a. tárgyatlan (gyak. -t ragos mértékhatározóval)
Hörpint (vmiből): (italból) egy kortyot így iszik.
Hörpints belőle! Hörpintett egyet a borból. □ A furfangos diák is nagyot hörpintve szólt: Nincs oly vitéz a földön, mint Háry bátya volt. (Garay János) Kínálgatta őket a jó háziasszony
Azok megköszönik, s egyet hörpentenek. (Petőfi Sándor) Nem lógok a mesék tején, | hörpintek valódi világot, | habzó éggel a tetején. (József Attila)
- Igekötős igék: behörpint; felhörpint; kihörpint; lehörpint.
- hörpintő.