ÉLESLÁTÁS  főnév (
választékos)
Vmely (bonyolult) helyzet, összefüggés, probléma gyors, világos felismerésének és áttekintésének képessége. 
Hadvezéri, jogászi, kritikusi, művészi, politikai éleslátás. Hiányzott belőle az éleslátás. Az ő éleslátásának köszönhető, hogy 
 □ [Kemény Zsigmond] meglepő költői éleslátással kíséri hősében a feszült ideg minden rángását. (Péterfy Jenő) Finom asszonyi éleslátásával 
 úgy vezeti a dolgokat, hogy végül is a fiú ártatlansága kiderül. (Kuncz Aladár)