INGERLÉKENY [ë-ë v. e-ë] melléknév -en, -ebb [e, e]
- 1. Olyan <személy>, akit rendsz. erre hajlamos volta miatt könnyen fel lehet ingerelni, aki hamar ingerült lesz. Ingerlékeny ember. □ Minél józanabb volt e tanács,
annál ingerlékenyebb lett Katalin. (Eötvös József)
- 2. Ilyen személyre jellemző, tőle származó, vele kapcs. <megnyilatkozás, természet>. Ingerlékeny lelkiállapot. □ Sok német akarata ellen menesztve jött Bécsbe, akit magyarországi állásából elzavartak. Ezek meg
Bécsben csinálták meg az ingerlékeny hangulatot a magyarok ellen. (Jókai Mór)
- 3. (biológia) Olyan <élőlény>, amely ingerek (1) felfogására képes, és rájuk válaszol. Minden élőlény ingerlékeny.
- ingerlékenység.