ELMÉSKEDIK  [e-ë] tárgyatlan ige -tem, -ett [e, ë], -jék (-jen) [ë] (
választékos, 
rosszalló)
(Nem mindig sikerült) elmésségeket mond minduntalan, ill. minden alkalmat megragad, hogy szellemeskedjék. 
Elméskedik vmin. Ne elméskedj már, beszélj komolyan! □ Pesten az emberek 
 elméskednek vagy rágalmaznak. (Gyulai Pál)