ALLŰR főnév -t, -ök, -je [e] (gyak. többes számban) (választékos, rosszalló)
Olyan megjátszott fellépés, felvett magatartásbeli vonás v. szokásossá vált modor, mellyel vki előkelőbbnek, finomabbnak akar látszani. Nyegle allűr volt ez nála. Furcsa allűrjei vannak. Vmilyen allűröket vesz fel. □ Halála után
szokásai, formai allűrjei
tovább élnek. (Mikszáth Kálmán) A kormányok
óriási átalakuláson mentek át, de még mindig túlsok bennük az uralkodói allűr. (Móricz Zsigmond)