ÉLETBÖLCSESSÉG főnév (csak egyes számban)
Az a mérlegelőképesség és elvszerű magatartás, amellyel az ember az élet fontos kérdéseit megítéli, és a felmerülő nehézségeket megoldani igyekszik, ill. elviselni képes.
A mai ember életbölcsessége; a bohémek életbölcsessége. □ Életbölcsessége az volt, hogy ki tudott igazodni
a tiltó paragrafusok között. (Móricz Zsigmond) || a. Sok tapasztalaton alapuló, sok tapasztalatból leszűrt józan, bölcs életfelfogás, erkölcsi magatartás.
A sokat látott ember életbölcsessége. Nagy életbölcsesség van ebben a közmondásban. □ Ha való, hogy a nyelv tüköre a nemzet szellemének: még szorosabban lehet azt a közmondásokról állítani,
nem ritkán több valóságot s mélyebb életbölcseséget találni bennök, mint talán keresnénk. (Vörösmarty Mihály)