FŐNÖK főnév -öt, -e [e]
Általában vmely közösség, testület feje, vezetője, irányítója; elöljáró.
A nemzetség, a (vad) törzs főnöke, a (rabló)csapat főnöke; az első osztály főnöke; a rendház főnöke. □ A leány öntudatlanul tiszteli a szomszédos kolostor főnökét. (Krúdy Gyula) || a. Vmely hivatali szervezet, intézmény, igazgatási egység feje, irányítója.
Hivatali, személyzeti, tartományi, vezérkari főnök; a fűtőház, a kiadóhivatal főnöke. □ Az observatorium főnöke szinte jelen volt e tüneményen. (Jókai Mór) || b. <Szolgálatban, hivatalban> vezető, feljebbvaló, elöljáró.
Emberséges, igazságos, szigorú főnök; (
tréfás)
a nagy főnök: vmely hivatal v. közösség vezetője;
a főnök szobája. Milyen ember az új főnök? □ Meg nem tudta állani, hogy ne mosolyogjon, pedig egy főnök mindig többre becsüli az alázatos, érzéketlen arcot. (Tolnai Lajos) Belépsz az életbe
| mint egy hivatalba
| Nincs főnök itt, s mégis szigorú hivatal | szabja tenni mindenkinek azt amit nem akar. (Babits Mihály) || c. <Üzemben, műhelyben, üzletben> tulajdonos, gazda.
A főnök fogadta a vevőket. Előleget kért a főnöktől.
- Szóösszetétel(ek): 1. főnökasszony; főnökhelyettes; 2. állomásfőnök; házfőnök; hivatalfőnök; osztályfőnök; rendfőnök; rendőrfőnök; sajtófőnök; törzsfőnök; zárdafőnök.
- főnöki.