ÉTKEZIK [ë] tárgyatlan ige -tem, -ett, -zék (-zen) [e, ë, ë] (
választékos)
<Személy> rendszeresen eszik, kül. ebédet v. vacsorát fogyaszt.
Üzemi konyhán étkezik. Nem étkezik otthon. || a. <Személy> eledelt vesz magához; eszik, táplálkozik.
Rendszertelenül étkezik. □ Egyedül volt, mégis nagyon pedánsan, tisztán, elegánsan evett, mint egy nő, amikor nagy nézőközönség számára étkezik. (Hunyady Sándor)