EGYEBÜVÉ  [ë-e] határozószó (tájszó, irodalmi nyelvben)
Máshova, más helyre. □ Hová 
?  Hová egyebüvé, mint ahol először láttam őt? (Kemény Zsigmond) No, az ugyan nem teszi az ablaka mögé, de egyebüvé 
 (Mikszáth Kálmán) Minek járt volna ebédelni 
 egyebüvé? (Mikszáth Kálmán)