ELPUHUL tárgyatlan ige
<Személy, legtöbbször férfi, fiú, emberi közösség a túlságos kényelemtől v. a mértéktelen élettől> testben és lélekben gyengévé, külső hatásokra nagyon érzékennyé válik.
A nagy jólétben a harcos rómaiak utódai elpuhultak. Sportolj, hogy el ne puhulj! □ Azoknak
kik az érdemet kergetik, nem látódik tanácsosnak gazdag jutalmat adni, nehogy mint az elhízott agár, elpuhulván, nyúl után futni resteljenek. (Arany János) Nehogy elpuhuljon [a gyermek], egy napig sem tartották otthon. (Mikszáth Kálmán) Az idegrendszere nem oly ruganyos többé
Megöregedett és elpuhult. (Herczeg Ferenc)
- elpuhulás; elpuhuló; elpuhult.