Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. (katonaság) Meghatározott szövegű, közvetlenül a beosztottakhoz intézett rövid szóbeli parancs, amellyel elrendelik vmely katonai mozdulat v. cselekvés végrehajtását. Pattogó, szabatos vezényszó; vezényszóra lép, lő; vezényszót ad ki; vezényszót kiált. □ Egy vezényszóra elkezdenek futni a sáncok felé (Jókai Mór)
2. Parancsszó szolgálati cselekvések, gyakorlatok v. közös munka irányítására. Vezényszóra emelik fel a gerendákat. □ [Az edzésen] a nyolcadik osztály sok diákja vett részt vezényszóra, tapsra indultak. (Kosztolányi Dezső) Szúró szemei | Ormós Lajos rektornak még ma is, | rám-rám villannak Mert úgy számoltatott, olvastatott: | másodpercre! s vezényszavakra! (Szabó Lőrinc) || a. (ritka) Állatokat irányító szó; parancs. □ Ha a ló gyeplőbe vagy hámistrángba lépett, s onnan ki kellett lépnie, ez volt a vezényszó: Lábod te! (Arany János)
3. (rosszalló) Önkényes, más akaratát tekintetbe nem vevő parancs. Vezényszóra nem hajlandó táncolni. □ Pénz, tehozzád beszélek | csak nézd, nézd, | undorodva, | hogy járja iszonyú | vezényszavaidra halhatatlan | haláltáncát az emberiség! (Szabó Lőrinc)