Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. Olyan <személy>, aki tanulás v. vmely ipar, mesterség, foglalatosság gyakorlása céljából, munkát, megélhetést keresve v. világot látni, szerencsét próbálni, rendsz. gyalog, faluról falura, városról városra, egyik helységből v. országból a másikba megy, vándorol; vándorló. □ Azon időben találta fel valami vándor fakír a halhatatlan sakkjátékot. (Karinthy Frigyes) || a. Ilyen személyhez tartozó, tőle vitt. □ Egy zsebkendőbe minden elfért: A gardrob és vándor cipó. (Arany János) || b. (sport) Vándor evezős: olyan e., aki több napon át tartó vízi túrán vesz részt.
2. (régies, költői) Rendszeresen vándorló, költöző <madár>. □ Onnand alul jön egy vándor föcske, Körme között van egy levelecske. (népköltés) Rég volt, igaz, midőn e jegenyék Árnyékain utószor pihenék, Fejem fölött mig őszi légen át | Vándor daruid V betűje szállt. (Petőfi Sándor)
3. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) Állandó mozgásban levő, messze elszálló, más vidékre is eljutó <természeti jelenség>. Vándor felhő, szellő. □ Magas e hely, itt pihen Koronként a vándor felleg. (Petőfi Sándor)
4. (átvitt értelemben) Szájról szájra, egyik vidékről a másikra terjedő. Vándor anekdóta.
5. (átvitt értelemben, ritka, költői) Tovatűnő, elmúló. □ Bárminő színben jelentse Jöttét a vándor szerencse: Sem nem rossz az, sem nem jó: Mind csak hiábavaló! (Kölcsey Ferenc)
6. (1945 után) Vándor könyvtár: olyan könyvgyűjtemény, amelyet vmely központi könyvtár v. könyvtárügyi szerv meghatározott időtartamra vmely közületnek használatra átad. A vándor könyvtár állományát letétként kezelik.
II. főnév -t, -ok, -a
1. (régies) Vándor (I. 1) személy; vándorló (II. 1). Kenyeret s egy tányér levest adott a vándornak. □ Bércről visszanéz a vándor, Vígan int kies hazája. (Bajza József) Még kettőt lélekzett, aztán megállította szívét, mint ahogy a vándor megáll, mikor elfáradt. (Karinthy Frigyes) Éji vándor vár ijedten ajtóm előtt, azt hiszem késő vendég kér ijedten bebocsátást. (Babits MihályPoe-fordítás) A nap az ég tetején nevet a vándoron. (Móricz Zsigmond)
2. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) Az élet útját járó személy; halandó. □ Széles ország-út az élet, És mi rajta vándorok. (Tompa Mihály) Mi már talán sose találkozunk, Bús vándorok, mi ketten. (Ady Endre)