Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. (vallásügy, mitológia) Olyan <képzeletbeli lény, ill. szellem, lélek>, aki, amely <az idealista, vallásos felfogás szerint> nincs alávetve a múlandóságnak, a pusztulásnak, hanem örökké létezik, él. A görögök hite szerint a halhatatlan istenek az Olümposzon laktak. □ Mi marad meg belőled, drága jó atyám? Csak halhatatlan szellemed és ez a néhány papírlap. (Ambrus Zoltán)
2. Olyan <alkotás, eredmény>, amelynek értéke, kiválósága, szépsége nem semmisül meg, nem múlik el. Halhatatlan alkotás, eszme, mű; Petőfi halhatatlan sorai; vkinek a halhatatlan emléke. □ A haza halhatatlan. (Mikszáth Kálmán) || a. (átvitt értelemben, ritka) Az ember élete folyamán soha meg nem szűnő <érzés, állapot, jelenség>. Halhatatlan szerelem. □ Halhatatlan a valódi vágy, | Léthé álomvizétől az nem alszik el. (Babits Mihály)
3. (átvitt értelemben) Olyan <személy>, akinek emléke beláthatatlan időkig az utókorra is fennmarad. Halhatatlan államalkotó, forradalmár, író, költő, művész. □ Melyik lehet az a halhatatlan vitéz? (Gárdonyi Géza)
3. (sajtónyelvi) A francia akadémia tagja. Beválasztották a halhatatlanok közé. □ Ismét választani fog a francia Akadémia új halhatatlant teremt. (Ady Endre)