Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. Földbe ásott gödör, verem, amelybe a halottat rendsz. koporsóban leeresztik, s földet hányva rá, eltemetik; sírgödör. Mély, nyitott sír; a sír fenekén, mélyén, ölén; sírba temet, tesz; sírban nyugszik, pihen; sírt ás, felbont; kirabol. Szóláshasonlat(ok): hallgat, mint a sír: biztos, hogy nem fog beszélni, nem fogja elmondani a rábízott titkokat. □ Áldott magánosság! te légy barátom, Mikor csak a sír lesz örök sajátom. (Csokonai Vitéz Mihály) A hősöket egy közös sírnak adják, kik érted haltak, szent világszabadság! (Petőfi Sándor) Nyitott sírokat léptem által Halálos éjjelen. (Ady Endre)
2. Az eltemetett halott, ill. koporsója fölé emelt domb; sírdomb, sírhalom. Csillagos, fejfás, keresztes, kopjás, oszlopos sír; az ismeretlen v. névtelen → katona sírja; besüppedt a sír; virágokat hint, ültet a sírra; felhantolja a sírt; (vallásügy) megnyílnak a sírok: <keresztény szóhasználatban: a vallási elképzelés szerint az utolsó ítélet napján> a halottak feltámadnak. □ Hol sírjaink domborulnak, Unokáink leborulnak. (Petőfi Sándor) Együtt, egymás mellett álltunk meg fejtől a sír mellett, és hallgatag áhítattal engedtük át magunkat a fájdalomnak. (Kaffka Margit) Budapest! Itt éltem én! | Ha meghalok, mondjátok a síromnál: | Budapest. (Kosztolányi Dezső) || a. (vallásügy) Szent sír: <Jeruzsálemben> az a sírbolt, amelyben állítólag Jézus holtteste nyugodott. || b. (költői) A szent sír vitéze: keresztes vitéz. □ Atyám is a szent sír vitéze volt. (Madách Imre)
3. (átvitt értelemben) <Kül. állandósult szókapcsolatokban:> a sírgödör mint a halál jelképe, ill. maga a meghalás, a halál. → Elnyelte a sír szája; a sír szélén ← van; sírba → hajlott; (választékos) sírba dől, hanyatlik, hull, száll: meghal: → leszáll a sírba; sírjába → tér; sírba → dönt → taszít vkit; sírba → kísér vkit; sírba fog tenni vkit: túl fog élni vkit; sírba visz vkit: a) <betegség, lelki szenvedés> halálát okozza vkinek; b) (bizalmas, túlzó) <személy> sok bánatot, bosszúságot okoz vkinek; a végletekig elkeserít vkit; → elviszi magával a sírba; sírba viszi a titkot: úgy hal meg, hogy vmely előtte ismeretes titkot nem árul el senkinek; a sírból hozták vissza: már halálán volt, de sikerült megmenteni; sírig hű; a síron túl: a halál után; a síron túl sem feledi el; a síron túl is szeret. A hullámok közt lelte sírját. Szóláshasonlat(ok): olyan, mintha a sírból jött volna vissza: sápadt, gyenge, csak pislákol benne az élet. □ Sírba szállott szemünk fénye. (Arany János) Hedvig erősebb volt Margitnál, de mennyivel erősebb! mégis egy tüdőgyulladás sírba vitte. (Gárdonyi Géza)
4. (átvitt értelemben, választékos) Vkinek, vminek a romlása, pusztulása, ill. az a hely, ahol ez bekövetkezik. Vkinek, vminek a sírját ássa v. megássa vkinek, vminek a sírját: vkinek, vminek a teljes pusztulását készíti elő. A mocsarak lecsapolása lett a sírja a régi pákászok világának. □ S a sírt, hol nemzet sűlyed el, Népek veszik körűl. (Vörösmarty Mihály)
Szólás(ok): a sír szélén áll, van v. sírban van a fél lába v. fél lábbal a sírban van: nem sokáig él már, közel van a halálhoz; megfordul v. forog a sírjában: <vmely elhunyt személy> puszta emlékével is hevesen tiltakozik ellene.