MEGELEVENEDIK [ë-e-e-e-ë; g-e] tárgyatlan ige -tem, -ett, -jék (-jen) [e, ë, ë]
- 1. <Élőlény> kábultságából, élettelennek látszó állapotából magához tér. A téli álmukat alvó állatok tavasszal megelevenednek. || a. (népies, régies) <Halott> feltámad. □ Csapunk olyan lakodalmat, hogy a holt ember is megelevenedik. (Mikszáth Kálmán) || b. Poraiból megelevenedik: a) (irodalmi nyelvben) <A magát elégető főnix a monda szerint> újra élővé válik; b) (ritka, választékos) <vmi, ami már elmúlt> újra feléled, szokásba jön, feltámad (2).
- 2. <Mesében, álomban v. a képzelet játékaként: kép, szobor v. vmely tárgy> élő valósággá lesz, életre kel. A Pygmalion alkotta szobor a monda szerint megelevenedett. □ Én azt sem bánnám, hogy az is megelevenedjék, aki pingálva van. (Vas Gereben) Mintha most valóban egy kép elevenedett volna meg, a függöny mögül Georgina
szív alakú arcocskájával kilépett. (Krúdy Gyula) || a. (átvitt értelemben, választékos) <Vmely műalkotásban ábrázolt személy az ábrázolás elképzelhető erejénél fogva> szinte valóságként jelenik meg előttünk. Lear alakja megelevenedik a nagy színész alakításában. Jókai Sárga rózsa című regényében megelevenednek a Hortobágy lakói. □ Ez a haszontalan, hazug, léha, vén munkakerülő a Hauptmann szófukar előadásában csudálatosan megelevenedik előttünk. (Ambrus Zoltán)
- 3. (átvitt értelemben) <Élettelen anyag> mozogni kezd, úgy viselkedik, mintha élne. □ Dörgés hallatszik,
a homok megelevenedik, s a minden oldalról feltámadt szelek csoportokat ragadnak fel a magasba. (Jókai Mór)
- 4. <Élőlény, testrész hosszabb mozdulatlanság, lomhaság, tétlenség után> élénken mozogni kezd. A lustálkodó gyermeksereg a hívó szóra megelevenedett. □ [A pincér] lomha lábai megelevenedtek, s azontúl minden parancsot gyorsan teljesített. (Vas Gereben) A férfi
megelevenedett. Előszedte a pipáját, rátöltött. (Móricz Zsigmond) || a. (régies, irodalmi nyelvben) <Kedvetlen személy> elevenebb, vidámabb lesz; felelevenedik. □ Megelevenedett e szóra a komor képű asszony. (Tolnai Lajos)
- 5. <Forgalom, mozgalom> nagyobbá, élénkebbé lesz. Délfelé megelevenedik a forgalom. || a. <Hely, tér> megtelik jövő-menő, sürgő-forgó emberekkel, v. állatokkal, mozgalmassá válik. Megelevenedett a vásártér.
- 6. (átvitt értelemben, régies) <Feledésbe merült szokás> újra (fel)éled, újra divatossá válik; felelevenedik. □ Selmecen megelevenednek az ős német szokások. (Mikszáth Kálmán)
- 7. (átvitt értelemben, ritka) <Emlék> a képzeletben friss elevenséggel újra megjelenik; felelevenedik. Megelevenedtek bennem a régi emlékek.
- megelevenedés; megelevenedett; megelevenedő.