Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. Olyan <személy>, aki már nem él, hanem meghalt; holt. Halott katona. Két napja halott. □ Kit pirosan, mosolygóan vett ölébe, halványan, halottan letette a földre. (Jókai Mór) Hajnal-órán, a réten Halott szűzet találtak. (Ady Endre) A | képről megértően mosolygott | le ránk a halott nagyapa. (Szabó Lőrinc)
2. (átvitt értelemben, bizalmas) Semmivé lett, meghiúsult. Halott dolog ez már.
3. (átvitt értelemben, választékos) Olyan, ami nem emlékeztet az életnek vmely megnyilvánulására. Télen halottnak látszik a természet. Halott volt az egész tájék.
II. főnév -at, -ja
1. Meghalt ember. → Hősi halott; nagy halott; → prédikációs halott. Vkinek a halottja: vkihez v. vmely közösséghez közel álló elhunyt személy; (vallásügy) Halottak napja: <a katolikus egyházban> az elhunytak emlékének szentelt ünnep; nov. 2. Elszállították a halottakat és sebesülteket. Siratja halottját. □ Szent szabadság! halottaidért bosszut is fogsz állni. (Petőfi Sándor) Halottak napján, olcsó kegyelet! | Eljössz te is s meggyujtod mécsedet! (Reviczky Gyula) Mind a ketten Nellire gondoltak és más halottaikra, régi, régi halottaikra. (Babits Mihály) || a. Holttest. A halottat felravatalozták. A harctér tele volt halottakkal. □ Sok koporsó, Egy-egy halott mindben. (Arany JánosBurns-fordítás) Remegve, bújva, lesve, lopva Nézni egy idegen halottra. (Ady Endre) || b. (átvitt értelemben) Erkölcsi halott: olyan ember, aki elveszítette minden becsületét, s akit ezért a társadalom megvetéssel sújt; erkölcsi hulla. || c. (átvitt értelemben, választékos) Eleven halott: a) hosszabb ideje súlyosan beteg személy; b) (szépítő, eufemisztikus kifejezésként) őrült. □ Hagyta magát vezettetni abba a nagy Temetőbe, hova az eleven halottakat szokás vinni, a Lipótmezőre. (Mikszáth Kálmán) c) a világtól elzárkózó, emberekkel nem érintkező, önmagával, a világgal meghasonlott ember.
2. Feltámad, ill. feltámaszt halottaiból: <mesében v. vallásos hiedelemben> halálából, haló porából új életre kel, ill. kelt. □ Iluska porából nőtt ki az a rózsa, Igy halottaiból őt föltámasztotta. (Petőfi Sándor) Miféle szerzet ez, uramfia! | Halottaiból feltámadott banya? (Arany JánosArisztophanész-fordítás)
Szólás(ok): nem lesz belőle prédikációs v. énekes halott: a) (ritka) nem fogja sokra vinni; b) (átvitt értelemben) <vmely kisebb jelentőségű dolog elkészítése> nem fog sikerülni.