Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. A napfelkelte körüli napszak; kora reggel. Hajnal hasadta ←; → hasad a hajnal; → feltámad a hajnal; → jó hajnalban; kora hajnalban; hajnalig; hajnaltól késő estig; → elkiáltja a hajnalt; hajnalt harangoznak. □ Virít a rózsa, és a hajnal Harmatja még kelyhén ragyog. (Tompa Mihály) A szűk utcák közé bezárva A szürke hajnal szennyes és sivár. (Tóth Árpád) Földtől eloldja az eget | a hajnal. (József Attila) || a. Hajnalfény; hajnalpír. Piroslik már a hajnal.
2. (átvitt értelemben, költői) <Vmely kívánatos helyzet, állapot, folyamat> kezdeti szakasza. Az ifjúság, egy jobb kor, a szabadság hajnala; az élet hajnalán: az ifjúkor elején. □ Óh únalom! Ifjú korom víg hajnalán A felkelő napot talám Örökre elborítod? (Csokonai Vitéz Mihály) Csatára hí hazád, kifent acélt ragadj! | Villáma fesse a szabadság hajnalát. (Czuczor Gergely) Egy csillagból is jöhet hajnal. | Vörös csillag ragyogj és trónolj. (Ady Endre)
3. (átvitt értelemben, költői) Nagy területet bevilágító, erős, vörös fény. □ Most a [tűzhányó] hegy is, amely fekszik alant, délre, Rettenetes hajnalt derít minden éjre. (Arany János) Pirosan Mordul az égre a láng. | Éjféli hajnal, szörnyű fény ez. (Ady Endre) || a. (átvitt értelemben, ritka, költői) <Női arcon> gyöngéd, áttetsző pír. □ Hadd álmodjam Helviláról, | S ékes arca hajnaláról. (Vörösmarty Mihály) Én lányokkal nem beszélek, Mert ha szólok ő hozzájok, Hajnal lesz a két orcájok. (Petőfi Sándor)
Szólás(ok): (bizalmas, gúnyos) szeretem a hajnalt!: nekem ugyan beszélhetsz, úgysem hiszem el, amit mondasz.