Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

FELZÚDUL tárgyatlan ige fölzúdul
  • 1. <Tömeg v. személy> méltatlankodásában, felháborodásában zúgva, hangosan felindul, haragra gerjedve hangosan kitör; zúgni, zúgolódni kezd. Felzúdul vki, vmi ellen, vmin; a hallgatóság, a lakosság, a tömeg, a város felzúdult. A nép felzúdult a szónok ellen e követelés hallatára. □ A … község felzúdulva a botrányon … hősünket egy év múlva elküldé. (Eötvös József) Felzúdul Budavár, mint a darázs-fészek. (Arany János) Bolond kend Galba! – zúdult fel Kanopka indulatosan. (Mikszáth Kálmán)
  • 2. (régies, irodalmi nyelvben) <Természeti erő, jelenség> zúgva, mindent elsöprő erővel megnyilvánul, kitör, feltámad. □ Barna özönnel Felzúdúl a viz s partját közelíti morogva. (Vörösmarty Mihály) Újra él e hon. | És élni fog, – menny, föld minden hatalma Zúdúljon bár fel. (Arany János) Gyakran … minden előjel nélkül felzúdul ez a sajátszerű orkán. (Jókai Mór) || a. (ritka) <Ár, özön, ill. emberi tömeg> magasabb helyre zúdul, árad, özönlik.
  • felzúduló; felzúdult.