Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. (vallásügy) <A keresztény vallás tanítása szerint halott> újra életre kel, újra élni kezd. Feltámad halottaiból ←. □ Szent Pál Apostol írja: ha Christus fel nem támadott, hiúság a mi predikállásunk [= prédikációnk]. (Pázmány Péter) Mintha megölt embereknek lelkei támadtak volna fel és hóhérukat vádolnák (Kuncz Aladár) Tízezer imát | mondok az ég s föld minden istenének, | csakhogy feltámadj és élj! (Szabó Lőrinc)
2. <Vmi, ami egyszer már megvolt, de elmúlt> újra feléled, visszatér, újra szokásossá válik. A Bach-korszakban feltámadt a betyárvilág. Feltámadt a rövid szoknya divatja. || a. (választékos) <Vmely élmény emléke> újra feléled, újra jelentkezik a tudatban. □ A szúnyogoktól, pillangóktól körülzümmögött piszkos lámpa alatt feltámadt benne a tegnapi est. (Babits Mihály)
3. <Természeti erő, emberi érzés, indulat, amely előbb elcsitult, eltűnt vagy nyugodt állapotban volt> ismét mozgásba jön, megjelenik, kitör, tombol. || a. <Szél> (ismét) fújni, zúgni kezd. Estefelé feltámadt a szél. □ Ha a goromba szél feltámad éjente, Ott van oltalomnak ellene a mente. (Jókai Mór) A jegenyék legteteje bólogatni kezdett, mert apránkint föltámadt a szellő. (Tömörkény István) || b. (választékos) <Hullám, tenger> nagy erővel háborogni, hánykolódni kezd. A viharban feltámadtak a hullámok. || c. (átvitt értelemben) □ Föltámadott a tenger, A népek tengere: Ijesztve eget földet, Szilaj hullámokat vet Rémítő ereje. (Petőfi Sándor) || d. (választékos) Feltámad a hajnal: pirkadni kezd, felkel a nap, eljön a hajnal. □ A hajnal föltámadt: piros a menny keleten. (Petőfi Sándor) || e. (választékos) <Vmely lappangó lelki tulajdonság, indulat> (újra) erőre kap. Feltámad vkiben a → vadállat. Feltámadt benne a rideg önzés. □ Feltámad lelkének szennyes indulatja. (Arany János) A legényben föltámad a vadállat, fölkap egy fejszét s levágja vele az asszonyt. (Ambrus Zoltán)
4. (választékos) Feltámad vki, vmi ellen: fellázad, felkel ellene. Az egész nép feltámadt a zsarnok ellen. □ Éneklem a fársáng napjait s Dorottyát, | Ki | Karnevál s az ifjak ellen feltámada. (Csokonai Vitéz Mihály) Megtaláljuk benne az embert, aki föltámad a világrend ellen, küzd és elbukik. (Ambrus Zoltán) || a. (választékos) Ellene fordul, ellenségévé válik. □ Az apa feltámad gyermeke ellen. (Vörösmarty Mihály)
5. (ritka, régies, irodalmi nyelvben) Helyéről felkelve útnak indul, felkerekedik. □ E zajra feltámadt néhány száz spahi s üldözőbe vevé a vakmerő kalandorokat. (Jókai Mór)
feltámadó; feltámadott v. feltámadt.