Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
FELKEL tárgyatlan ige fölkel, (csak jelentő mód jelen egyes szám 3. személyben:) felkél, fölkél
1. Ültéből, fektéből feláll. Felkel az asztaltól. Elesett a jégen, de gyorsan fel is kelt. Az öregek előtt tiszteletadásból felkel. □ A császár csudálkozék cselekedetén: "Hogy vagyon a, hogy én azért hivattam ide Pilátust, hogy számkivetésbe küldjem: de nem, hanem még felkelek előtte, és szépen fogadom." (Mikes Kelemen) || a. (átvitt értelemben, ritka, költői) Útra szánja el magát; fölkerekedik. □ Van aki felkél és sírván, megyen Új hont keresni túl a tengeren. (Tompa Mihály)
2. Alvásból felébredve fekvőhelyét elhagyja, ágyából kikel. Korán felkel; már hajnalban felkel; (átvitt értelemben, bizalmas) korábban kelj fel v. korábban kellene felkelned v. későn keltél fel: nem vagy elég ügyes, éber, ravasz (vmire). □ Egy öreg cimbalmos hevert a szurdékban, Már alutt, de fölkelt, hallva hogy vendég van. (Arany János) Jön a nappal, a vásár, a hajsza, Fölkél vackáról ember és barom. (Juhász Gyula) Hétfőn kora hajnalban fölkelt, megcsókolta az asszonyt , és ment vissza Pestre. (Nagy Lajos) || a. (ritka, költői) Holtából feltámad. □ Már örökké elnyugovál, s tudom Nem is kivánsz fölkelni többé. (Vörösmarty Mihály) Elbeszélik az esernyő csodás erejét, hogy a holt ember felkelt, amint megpillantotta. (Mikszáth Kálmán)
3. <Fekvő beteg> gyógyulása után elhagyja az ágyat. A beteg már felkelt.
4. <Nap, hold> feljön az égre, feltűnik. Már a nap is régen felkelt. || a. (átvitt értelemben) □ Ébredj, Árpád fia! | Fölkelt a nap: hazádnak Föl kell virulnia! (Bajza József) Kelj föl, óh, kelj föl, szent vörös Nap | Reám ragyogva. (Ady Endre)
5. (költői) <Szél> feltámad, fújni kezd. □ Keljetek fel, nyájas Zefirek! keljetek, | Mondjátok meg néki, hogy hozzá sietek. (Csokonai Vitéz Mihály)
6. (átvitt értelemben, választékos) <Érzés> felébred, feltámad vkiben, vmiben. Felkel szívében a remény. □ Csáki sóhajt, s gyilkoló haraggal Fölkel a kín szíve tengerében. (Vörösmarty Mihály)
7. (átvitt értelemben) Fegyvert fogva az ellenség ellen harcba indul. □ Az ifju tatár, s az erőben durva Demirhám, | Déli ölő szélként fölkelnek víni Szigetre. (Vörösmarty Mihály) Felkeltek a királyok ellenünk S eléjük dobtuk fejdelmünk fejét. (Madách Imre) || a. (átvitt értelemben) Vki ellen fellázad. Dózsa György felkelt az elnyomók ellen. □ Mit tűr a szolgaságnak népe? | Mért nem kél föl, hogy láncát letépje? (Petőfi Sándor) Magyarország népe, kelj fel mind egy szálig: Hitedért, hazádért harcolj mindhalálig! (Sárosy Gyula) || b. (történettudomány) <A magyar nemesség> fegyvert fog, és hadba vonul a haza ellenségei ellen. □ Majd felkelnek alattad is, | Ó József! nagy anyád, Trézia [= Mária Terézia] bajnoki. (Berzsenyi Dániel)