Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. A buzgó (1, 2) melléknévvel kifejezett tulajdonság, jellembeli sajátság; buzgalom, lelkes, lelkiismeretes odaadás vminek a végzésében. Nagy, kitartó, teljes buzgóság; elfogta, megszállta a buzgóság; feltámad vkiben a buzgóság; nem (nagyon) → bántja a buzgóság.
2. (vallásügy) A vallásos cselekményekben való gyakori v. odaadó részvétel, a vallás dolgaiban való elmerülés; buzgó vallásosság, ájtatosság, buzgalom. Mély, szent buzgóság; buzgóságba merül. □ [A fejedelem] igen közel lévén utolsó végihez, az Urat magához vette nagy buzgósággal. (Mikes Kelemen) || a. (ritka, régies, irodalmi nyelvben) Vallás(osság). □ Megtelt az egyház minden padja; még az az egy is az urasági szék. Az öreg kegyes Endreffy készítteté azt magának, hogy onnan hallgassa a buzgóság szavait. (Jókai Mór)
4. (választékos) Élénk, lelkes tisztelet, áhítat vki, vmi iránt; odaadás, lelkesültség. A tanára iránti buzgósága már-már rajongássá fokozódott. Lelkesedése a költészet iránt érzett buzgóságából fakadt. □ Férfi dicsőség szólt hozzám a mennyek öléből: Fölhevülék, s buzgóságom könnyekre fakadt ki. (Vörösmarty Mihály)
5. (kissé népies, tréfás) Elnyomja a buzgóság: (nem az arra való időben) elszundikál, elalszik. □ Aláhanyatlott kopasz feje ; elnyomta a buzgóság. (Mikszáth Kálmán)