ENYÉSZET [e-e] főnév -et, -e [ë, e] (csak egyes számban) (
irodalmi nyelvben)
Az a tény, hogy vmi megszűnik lenni, eltűnik, elpusztul; elmúlás, megsemmisülés, pusztulás.
A test, a világ enyészete; az enyészet birodalma ←. Minden ki van téve az enyészetnek. □ Hollószárnyaival lebegett a zordon Enyészet. (Kisfaludy Károly) Cserhalom,
Még te soká harcolsz ezután is enyészeted ellen. (Vörösmarty Mihály) Örök levés s enyészet minden élet. (Madách Imre)
- Szóösszetétel(ek): végenyészet.
- enyészetes.