ELVONULÁS főnév -t, -a (csak egyes számban)
Általában az elvonul igével kifejezett mozgás; az a tény, hogy vki, vmi elvonul.
- 1. Vmely csapat, sokaság, tömeg lassú távozása, ill. elhaladása. A diákok elvonulása a sportpályáról; a csapat, a sereg elvonulása a csatatérről; a tüntetők elvonulása a követség előtt. || a. (katonaság) Szabad elvonulás: a legyőzött félnek adott az az engedmény, hogy teljes számban, bántatlanul elvonulhat a harc színhelyéről. □ Midőn a spanyolok körülszoríták, hogy seregét megmentse, szabad elvonulásra fegyvertelenül feladta magát. (Jókai Mór) || b. Vmely jelenség, folyamat, esemény lassú elmúlása, eltűnése, távolodása. A felhők, a zivatar elvonulása; a harcok, a veszély elvonulása.
- 2. Vhonnan v. vhová félrehúzódás, visszavonulás. A társaságtól, a világtól való elvonulás; falura, magányba, szobájába való elvonulása.
- elvonulási.