Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. Olyan <személy, ritk. állat>, aki, amely haldoklik. Haldokló aggastyán; haldokló oroszlán ←. A haldokló családapát körülállták gyermekei. □ Egy szeles, hideg estére gondolok, amikor elbúcsúztam a haldokló nagyanyámtól. (Kaffka Margit) || a. (átvitt értelemben) □ Oh lassan szállj és hosszan énekelj, Haldokló hattyúm, szép emlékezet. (Petőfi Sándor)
2. (átvitt értelemben, költői) Olyan <dolog, jelenség>, amely az elmúlás, a hervadás, a pusztulás felé közeledik, amely élet- v. hatóerejéből, elevenségéből fokozatosan veszítve lassan megszűnik, elhal, meghal. Haldokló lélek, szív; haldokló tűz. □ A napnak hanyatlik tündöklő hintaja, Haldokló súgári halavánnyá lésznek. (Csokonai Vitéz Mihály) A gyenge virág haldokló fára fonódik. (Vörösmarty Mihály) Ősszel szép csak a természet én nekem, A haldokló természetet szeretem. (Petőfi Sándor)
II. főnév -t, -ja Haldokló személy. A haldokló halálküzdelme, hörgése. A haldokló ágyánál összegyűlt a család. □ Lett aztán ijedség, élők jajgatása, Haldoklók nyögése, fogcsikorgatása. (Arany János) Ah, Lucifer, mi rettentő beszéd ez! | A haldokló hagymázos őrülése. (Madách Imre) Nem való bokrétás kalappal menni a házba, ahol haldoklót virrasztanak. (Móra Ferenc)